MEMORANDUM
2025.11.21-én kelt levelünkben kifogásoltuk, hogy a rendkívüli munkavégzés (túlóra) bérszámfejtésekor a GYSEV nem a törvények szerinti, adott havi kötelező órát alkalmazza osztószámként akkor, amikor az egy órára járó alapbért számítja, hanem helytelenül – a bérpótlékoknál használatos – 174-es osztószámot. Ennek következménye, hogy azokban a hónapokban, amikor a havi kötelező óra 174 óránál kevesebb, anyagi hátránya keletkezik minden érintett munkavállalónak. Mivel ez az év nagyobb részére igaz, munkajogi igényt támasztottunk a GYSEV Zrt. felé 2022.november hónapjáig (3 évre) visszamenőleg az elmaradt munkabérek és kamatjaiknak megfizetésére.
Ezt követően a 2025. december havi munkabérrel „Elmaradt bér és kamata” jogcímen minden érintett munkavállaló számára érkezett egy gyanúsan alacsony összeg, amiről hamar kiderült, hogy azt a munkáltató az általunk kifogásolt túlóra alapbér-rész kompenzációjaként gondolta kifizetni. Miután kértük a korrekció számításának részletezését, megdöbbenve értesültünk arról, hogy az addigi helytelen számítási módot felváltotta egy már-már hajmeresztő gondolatmeneten alapuló, az addigiaknál még rosszabb számítási módszer, nem mellékesen a munkáltató részéről hozzá téve azt is, hogy mi vagyunk azok, akik keverjük a jogi fogalmakat.
2026. márciusában megbízást adtunk egy ügyvédi irodának, hogy nyújtson be keresetet a bíróságra. Ezt hivatalból előzte meg egy per előtti egyeztetés immár a Megbízó (mint felperes) és a GYSEV Zrt (mint alperes) jogi képviselői között. A több fordulós egyeztetési eljárás során mindkét fél előadta jogi álláspontját, a tervezett jogi lépéseit, a peren kívüli megegyezés lehetőségét, illetve megtörtént a szükséges dokumentumok átadása-átvétele. Ennek végső határideje június 15-e volt.
HELYZETÉRTÉKELÉS
A rendkívüli munkaidőre járó alapbér-rész tekintetében a munkáltató elfogadta azt az álláspontot, hogy az alapbér-rész számításánál nem a 174 órás osztószám, hanem az adott hónap általános munkarend szerinti, munkaszüneti napokkal csökkentett kötelező óraszáma az irányadó, valamint vállalta, hogy 2026.07.10-ig megfizeti a
2022. november és 2025. október közötti időszakra járó, jogi álláspontunk szerint kiszámolt tartozását a Megbízó (felperes) részére. Továbbá nyilatkozott arról, hogy a 2026. május havi bérszámfejtésnél és azt követően is ezt a számítási metódust fogja alkalmazni. Ugyanakkor nem nyilatkozott egyfelől arról, hogy 2025. novemberétől 2026. áprilisáig terjedő időszakot kívánja-e kompenzálni, másfelől arról sem, hogy a Megbízó (felperes) szakszervezeti tisztségviselői szerepkörére figyelemmel valamennyi érintett munkavállaló bérszámfejtési korrekcióját elvégzi-e.
KONKLÚZIÓ
Ugyan pozitív előre lépések történtek az ügyben, de attól ez még nem ért véget, mivel: a kereset benyújtása egy munkavállaló nevében indult és nem ismert a munkáltató álláspontja arról, hogy kollektíven kezeli-e azt, vagy csupán egyedi munkajogi igény érvényesítését látja-e benne; a munkáltató egyszer sem kereste fel az ügyben közvetlenül a Megbízót (felperest) még a szakszervezeti tisztségére tekintettel sem; további vitás jogi álláspontok is szerepelnek a keresetben, melyben nem született egyetértés, azok peres kimenetele viszont jóval bizonytalanabb. Így a júniusi bérkifizetésig, illetve a munkáltatónak a kollektív igényérvényesítés tekintetében, valamint a keresetünkben szereplő időintervallumon kívül eső időszakot illetően tett nyilatkozatáig továbbra is várunk.