Egy változásokkal teli év van mögöttünk. Olyan év, ami fenekestül felforgatta az eddig megszokott életünket a GYSEV cégcsoport minden területén és ennek még közel sincs vége. A változástól való félelem egy természetes emberi reakció, különösen akkor, ha annak olyan bizonytalan a kimenetele, mint esetünkben: Nem láthatjuk előre, hogy a GYSEV hogyan tudja majd középtávon kezelni a létszám- és területbővülést; Azt sem látjuk még, mit hoz magával az áprilisi közszolgáltatás átvétel, nemhogy az azt követő; Kérdéses, hogy milyen hatásai lesznek a GYSEV háttérszolgálatok MÁV SZK-ba történő, folyamatos kiszervezésének; Nem tudni, mi lesz a GYSEV Cargo sorsa a meghiúsult magántőke bevonás után, vagy hogy hová vezet az egész Európára kiterjedő gazdasági recesszió miatti, minden vasúttársaságot sújtó fuvarvesztés. Ez utóbbit – ha látszólag nem is közvetlen hatású ránk nézve - szintén könnyelműség lenne félvállról venni, hiszen, ha emiatt a munkaerőpiacra kikerülnek a teherszállításban foglalkoztatott mozdonyvezetők, az kritikus helyzetbe taszíthatja az egzisztenciánkat és az alkupozíciónkat.
Ha visszaemlékeztek, tavaly ilyenkor arról számoltunk be nektek, hogy a munkáltató az érdekképviseletekkel szemben a semlegesség állapotába került és hogy döntenünk kell, milyen módon billentsük ki onnan. Az elmúlt 3 évben a munkáltatónknak mindig volt valamilyen indoka - járvány, válság, háború, tulajdonosi nyomás, vonalátvétel - arra, hogy most éppen miért nem tudja figyelembe venni az érdekérvényesítésre tett javaslatainkat. Úgy határoztunk, hogy ennek véget kell vetnünk, máskülönben a „karóhoz leláncolt elefánt” csapdájába esünk és a saját magunk által teremtett korlátok akadályoznak meg a tovább fejlődésben és a változásban. Az eddig kiharcolt eredményeket meg kell védenünk! Idén több alkalommal hívtuk fel a tagság figyelmét arra, hogy álljunk ki magunkért! Ha kell, a jog és az igazságszolgáltatás útján……………..de úgy tűnik, ezt a „láncot” nehéz elszakítani sajnos.
Hát itt tartunk most.
Úgy gondolom, a nehéz idők egy bizonyos mértékű empátiát mindenképp megkövetelnek a munkáltató felé még a szakszervezetek részéről is, de amikor az „idecsöppent” érdekvédők mindent és mindenkit megkerülve, közvetlenül a tulajdonossal kötnek olyan - számunkra megkérdőjelezhető alkukat -, amik ellehetetlenítik, vagy figyelmen kívül hagyják a mi érdekeinket, akkor már nekünk is erővel kell fellépni. Így tettünk a munkaközi szünet, a személyzet-fordulók és a túlórapénzek kapcsán, és ezt fogjuk tenni minden olyan esetben, amikor az érdekeinket kell védeni, ugyanis rossz irányba billent a munkáltatói-elvárások és a munkavállalói-rugalmasság közti kényes egyensúly.
Az év végéig sikerült ideiglenesen megőriznünk a KSZ kötési képességünket. A dolgok jelenlegi állását tekintve úgy fest, hogy egy időre ezt most elveszítjük. Az erre kötött megállapodást ugyanis a VDSZSZ nem volt képes maradéktalanul teljesíteni fél év alatt sem. De nem esünk kétségbe! Az amúgy is bizonytalan lábakon álló kettőstagság helyett a Mozdonyvezetők Szakszervezetén belül a GYSEV Terület átalakításában látjuk a megoldást a jövőre nézve, amit a tagcsoportunk fizikális területnövekedése is indokol. Áprilistól a soproni, szombathelyi, zalaegerszegi telephelyek mellett egy celldömölki is létre lesz hozva, és a feladat átvállalások ütemével együtt, ahhoz igazodva bővítve. Ezt a struktúrát nekünk is integrálni kell valamilyen mértékben a szakszervezetünk felépítésébe. Ettől a lépéstől azt reméljük, hogy – első sorban Szombathelyen – a nagyobb szuverenitás (de semmiképp sem elszeparálódás) vonzóbbá teszi az adott telephelyen dolgozó mozdonyvezetők számára a tagcsoportba szerveződést.
A következő esztendőre is készülünk egy szokásosan több napos tagcsoporti kirándulással és az eddig megszokott sport, szabadidős, valamint családi programjainkkal. Szeretnénk tovább bővíteni a MOSZ tagkártya nyújtotta kedvezményeket is, amihez szívesen fogadjuk a javaslataitokat.
Kihívásokkal teli és sorsfordító év vár ránk, ebben biztos vagyok…..
………de most álljunk meg egy rövid időre és engedjük el a mindennapok túlzott elvárásait, a feszültséget, a rohanást és adjuk át magunkat az ünnepi hangulatnak, az ünneplésnek! Ezúton szeretnék a magam és tisztségviselő társaim nevében minden kedves tagunknak és családtagjuknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánni!